Titok...
*Dakota szemszöge*
Reggel hétkor Niall karjaiban ébredtem. Mind ez popmás dolog
lett volna, ha nem egy kádban feküdtünk volna. Próbáltam nem felkelteni, és úgy
kiszállni, de nem nagyon ment. Megbotlottam a lábában, és kissé ráestem szegényre.
Egyből felébredt. Nem szúrt le vagy ilyesmi, hanem magához ölelt.
-Hogy aludtál gyönyörű? :D -kérdezte a csodás mosolyával.
-Egész jól, köszönöm. Te? -mondtam.
-Ha az ember egy ilyen szép lány mellett kelhet, akkor az éjszaka is jó lehetett. :) -mondta, majd megcsókolt.
-Ohh, köszönöm Niall! Viszont ha most megbocsátasz, akkor
elmennék inni egy jó erős kávét, mivel ma még egy dalt kell tanulnunk.
-tápászkodtam fel.
-Rendben! Megyek én is. -jött utánam.
Lementünk, Harry és Savannah már ott kávézgattak, és reggeliztek.
-Jó reggelt! :) -mondták egyszerre egy bályos mosoly kíséretében.
-Nektek is. -válaszoltunk.
Ekkor kopogtak. Savannah kinyitotta az ajtót. Demi volt az.
Savannah beengedte, és oda jöttek hozzánk. Demi ahogy meglátta a srácokat, és
főleg Niall-t, egyből ledöbbent, majd egy kisebb fajta féltékenység jelent meg
az arcán, amit a mosolyával fedett el.
-Öö...jó reggelt! -szólalt meg.
-Szia Demi! -köszönt szinte mindenki egyszerre.
-Csak meghoztam a dalotokat! :) -mondta.
-Ohh...remek! És mit fogunk énekelni? :) -kérdezte Savannah.
-Az rajtatok múlik! Húzzatok egyet! -nyújtotta a borítékot.
-Húzhatok? :D -szólaltam meg. Mindenki bólogatott. Húztam.
-Na mi az? :) -kérdezte Harry.
-A Wings-et! :D -mondtam tök boldogan. Savannah is elkezdett
ujjongani. Demi elköszönt mindenkitől és elment. Ezután megjelent Zayn és Haley
is, majd Liam és Ash.
-Mi az istenért kell sikítozni? -jött ki a szobából Gloria,
utána pedig Lou.
-Bocsi, csak megkaptuk a dalunkat! :D -ecseteltük. Elmondtuk,
hogy mit fogunk énekelni. A fiuk egyesével elmentek lezuhanyozni, mi meg addig
elkezdtük tanulgatni a dalt. Vagyis nem is tanulgatni, mivel már kívülről fújtuk, hanem inkább elosztani a versszakokat, és megjegyezni ki mikor jön be.
*Gloria szemszöge*
Már egy órája tanultuk a dalt, és kicsit lefáradtam agyilag.
Úgy gondoltam elmegyek és felfrissítem magam. Elindultam a fürdő felé.
Kopogtam, hogy van-e bent valaki, de nem kaptam választ, így hát bementem. A
legnagyobb meglepetésemre Lou volt bent. A fülhalgató miatt persze, hogy nem
hallott. Plusz még táncolt és énekelt is. Észre sem vett. Egyszer csak
lecsúszott róla a törölköző. Mázlimra ekkor már kiszúrt. Gyorsan a szemem elé
kaptam a kezem, de valamit így is sikerült látnom. Loui pikk-pakk vissza vette
magára a törcsit. Mind a ketten vörösek lettünk. Ő a tarkóját vakargatta én
pedig a földet néztem.
-Öööömmh...bocsi, hogy ilyen látványban volt részed! :D
-nevetett.
-Ha most jó lány lennék, azt mondanám, hogy semmi gond. De
mivel nem vagyok az, ezért azt mondom, hogy szép látvány volt! :D -nevettünk.
-Amúgy mikor jöttél be? Fel sem tűnt, hogy itt vagy! -mondta.
-Eléggé elmerültél a dalolásba! Nem rég, talán 1 perce!
-Értem...és miért jöttél? Kellene valami? -kérdezte.
-Csak meg akartam mosakodni. Kicsit leszívott ez a gyakorlás.
-ecseteltem.
-Oké. Akkor én megyek is! Jah és még egyszer bocsi! :) -indult
kifele.
-Vár Louis! -szóltam utána.
-Igen? Szeretnél még valamit? -nézett vissza.
-Hát...nincs kedved egy picit beszélgetni? -kérdeztem
idegesen.
-De van! :) -mosolygott.
-Vagy inkább most ne! A végén még olyat teszek, amit később
megbánok! -indultam kifele.
-Már nincs barátnőm! :) -szólt utánam.
-Én nem arra gondoltam! Valami másra, de nem mondhatom el.
Mindegy hagyjuk, én megyek tanulom a dalt! :) -néztem vissza.
-Ohh oké! Szia! Jó tanulást! -mondta kicsit szomorkásan.
-Ne haragudj! -mentem oda, és megöleltem.
-Semmi gond, tényleg! Menj nyugodtan, majd máskor bepótoljuk!
-Rendben! Szia! -nyomtam egy puszit az arcára.
Kiléptem a folyosóra, és gondolkodtam. Én nagyon kedvelem őt,
amióta először megláttam a TV-ben, és valami azt súgja neki sem vagyok
közömbös. De ezt nem szabad neki elmondani. A lányok meg is ölnének, ha
elmondanám neki. Igazából csak jelképesen, mivel...
-Végre Gloria! Már egy idelye várunk rád! -mondta Haley idegesen.
-Bocsi lányok, csak kicsit beszélgettem Loui-val.
-Oké, de most már gyere próbáljuk el!
-Már megint? -kérdeztem nyűgösen.
-Útóljára, hogy minden frottul menjen! -mondta Dakota.
Elpróbáltuk a dalt. A fiuk elmentek, és azt mondták, majd a
fellépésen találkozunk.
-Lefeküdtem Zayn-el! -mondta Haley. Kissé ledöbbentünk ezen az
infón.
-Tessék? De ugye nem...? -kezdte el Savannah, de Haley közbe
vágott.
-Nem, nem szívtam ki a vérét! Ha jól tudom ötünk közül én
tudom magam a legjobban tartóztani! -nézett ránk idegesen.
-Jól van na, bocsi, hogy érdeklődünk! -mondta Ash.
-Nem kéne elmondanunk nekik? -kérdeztem a földet nézve.
-Ohh persze! Már csak az kéne! "Hééh fiuk mind az öten
vámpírok vagyunk, különleges képességekkel, és mindegyikünk már vagy 100 éves
Savanna-t kivéve, mert őt még csak egy éve változtatta át Dakota!" Kicsit
se néznének hülyének minket! -háborodott fel Ash.
-Igaza van! -válaszolt Dakota.
-Savannah te mit gondolsz? -kérdezte Haley, és mindenki rá is
nézett.
-Én nem tudom...Lányok! Nehéz dolog vámpírnak lenni. Lehet,
hogy butaságnak hangzik, de egyet kell értenem Gloria-val. Előbb-utóbb meg
fogják tudni! Ha jól tudom nem csak én kerültem közel Harry-hez. Mégis mit
gondoltatok? Hogy majd egy-két évig elvagytok a srácokkal, aztán utána csak úgy
ok nélkül dobjátok őket? Nem hiszem, hogy fer dolog lenne a fiukkal szemben!
-Igazad van Savannah, de amíg nem ismerjük őket rendesen,
addig egy szót se senkinek! -mondta Haley.
-Oké! Túltárgyaltuk! Most pedig térjünk vissza a dalhoz!
-szólt közbe Ashley.
Eléggé ellenszenves volt. Nem nagyon értékelte az ötletünket.
Meg értem. Néhány évvel ezelőtt volt Ash-nek egy barátja, Josh. Mikor megtudta,
hogy mik vagyunk teljesen kiborult, és dobta Ash-t. Még a városból is
elköltöztek. Ashley teljesen összetört. Imádta azt a fiut, hetekig depis volt
miatta.
*Dakota szemszöge*
-Savannah! Mégis, hogy tudtad meginni azt a kávét? Undorító!
-szólaltam meg.
-Az emésztésem még nem alakult át annyira, mint a tietek.
Egy-egy csésze kávét még magamba tudok diktálni, ha nagyon muszáj. Igaz utána
elkap a hányinger, de megy! -válaszolt.
-Azért mondjuk néha hiányzik egy nagy tányér spagetti. De ha
meg kéne ennem rosszul lennék! -mondta Haley.
-Én néha azt kívánom, hogy bárcsak normális ember lennék. Most
gondoljatok bele soha nem lehetnek majd gyerekeink, és nem élhetünk normális
életet sem! -szólalt meg Ash kissé szomorúan.
-De bármit megtehetsz amit csak akarsz. Hány ember mondhatja
el magáról, hogy különleges képességei vannak? -próbálta felvidítani Gloria.
-Inkább élnék normális életet, mint hogy ilyen mutáns legyek!
-állt fel Ash, és elment.
-Utálja ezt az életet, igaz? -kérdezte Savannah.
-Nincs oda érte. Soha sem volt. Ezért néha úgy érzem én vagyok
a hibás, hisz én változtattam át! -mondta Gloria.
-Ha nem változhatod át már nem éllne! Haldoklott Gloria! Ne
hibáztasd magad! -vigasztaltam.
-Már elég régóta ismerlek titeket, de még nem mondtátok el,
hogy kit mikor változtattak át! -érdeklődött Savannah.
-Ash-t én változtattam át az 2. világháborúban. A németek elhurcoltak őt és lelőtték. Azt hitték kémkedett az ellenségnek. Néhány
másodperccel a halála előtt haraptam meg. Teljesen kikészült attól, hogy mi
lett. Majd hetek múlva rájött ennek a jó oldalára is, és bosszút áll a kivégző
tisztjein. Egyesével mindegyiket megölte. -mesélte Gloria.
-Huhh, ilyesztő! -válaszolt Savannah.
-Eléggé! Engem már Ashley változtatott át. A szüleimmel épp
úton voltunk, mint a legtöbbször. Eléggé pénzes család voltunk. Épp Alaszkában
nyaraltunk, mikor tüdőgyulladást kaptam. Apuék befelé készültek a városba
orvosért, hogy ellásson. Autóbalesetük volt és rögtön meghaltak. Ash megakarta
menteni anyuékat, de rajtuk már nem tudott segíteni, így követte a szagot, és
megtalált engem. Én is elég beteg voltam, haldokoltam. Ekkor Ash
átváltoztatott. Megmentte az életem. -mosolyogtam.
-Ohhh, ez olyan édes! -szólalt meg Savannah.
-Engem is Gloria változtatott át. Egyik este a szokásos
sétámra indultam. Az nap elég korán sötétedett. Hangokat hallottam az egyik
bokorból. Egyik pillanatban még próbáltam sietni a hangok miatt, a másikban
pedig már a földön feküdtem. A hátamból egy kés állt ki. Rabló támadás áldozata
lettem. Már majdnem lecsukódtak a szemeim, de ekkor megláttam Gloria-t.
Átváltoztatott. -ecsetelte Haley.
-Ez mind szép és jó, de nem vagyunk egyedül! -fordult a
bejárati ajtó felé Savannah.
-Majd én! -szólalt meg Haley, és a gondolatával kinyitotta az
ajtót. Hirtelen 5 srác esett be az előszobánkba. Niall, Harry, Zayn, Louis és
Liam. Egymáson fetrengtek, és fájlalták az összes porcikájukat.
-Mennyit hallottatok? -kérdeztem.
-Mindent. De kétlem, hogy egy szó is igaz lenne belőle!
-szólalt meg Zayn.
-Hogy mertetek hallgatózni? -kérdezte Haley idegesen. Ránézett
a fiukra és ők felkenődtek a falra.
-Haley tedd le őket! -szólalt meg Ashley, aki a szobából jött
ki.
-Ne öljetek meg minket, inkább töröld ki az emlékeimből ezt!
-mondta Harry.
-Harold! Ez nem a Harry Potter, nem vagyunk varázslók! Nem
tudjuk csak úgy kitörölni az emlékeiteket! -nézett rájuk Savannah.
Haley elengedte őket, és leestek a földre. Niall lehorzsolta a
kezét, ami elkezdett vérezni. Savannah még nem tud annyira uralkodni magán.
Megérezte a vér szagát.
-Lányok! Lányok! Gyorsan fogjátok le! -kiabáltam.
Ha nem fogjuk le, Niall már nem élne A csajok is alig bírták
visszatartani. Ötünk közül neki volt a legnagyobb ereje. Tudta, hogy helytelen
amit csinál, de nem bírt magával.
-Ilyenkor mindig egy kicsit magához kell téríteni. :)
-szólaltam meg mosolyogva. Imádom a képességem. Tudom szabályozni az időjárást,
és az elemeket. Az ujjammal bármire képes vagyok. A poharamba volt egy kis víz.
Kiemeltem belőle, és "ráuszítottam" Savanna-ra. Egyből magához tért.
Hátra tűrte a haját, és megszólalt.
-Köszönöm Dakota! -ekkor már nem volt baj, vissza tudta
tartani magát. Oda ment Niall-hoz, és rárakta a kezét a sebre. Niall teljesen
meg volt rémülve, de hagyta magát. Savanna-nak volt a legértékesebb ereje. A
gyógyítás. Ezen kívül még gondolatot is olvasott. Oda rakta a kezét Niall
sebére és közbe beszélt is hozzánk.
-Haley! Zayn totálisan begerjedt arra, hogy vámpír vagy!
-szólalt meg nevetve.
Fel állt Niall mellöl és oda jött hozzánk.
*Ashley szemszöge*
-Mi? Nem! Ezt meg honnan veszed? -nézett rá Savanna-ra Zayn.
-Gondolatolvasó! -válaszoltam.
-Még valamit tudnunk kéne? Egyéb szuper képességek? -kérdezte
Liam felháborodottan.
-Hát ha már ilyen szépen kihallgattátok a beszélgetésünket,
akkor most már elmondunk mindent. Szóval az elejét hallottátok. Savannah
gonoladtot olvas, és gyógyít. Dakota tud kínozni a puszta tekintetével, és
irányítja az elemeket, meg az időjárást. Gloria alakváltoztató, és teleportáló,
Haley repül és a gondolatával irányitani tud tárgyat, embert állatot, bármit.
Én pedig érzelmeket befolyásolok, és röntgen szemeim vannak! ^^ -meséltem.
-Akkor ki vogjátok szívni a vérünket? -kérdezte Louis.
-Nem valószínű! Mi nem emberek vérét szívjuk, hanem állatokét.
-válaszolt Gloria.
-Mint az Alkonyatban? -kérdezte Harry.
-Fogjuk rá! Habár nem minden úgy van, mint a filmekben. Ma már
nagyon kevés olyan vámpír van, aki emberek véréből táplálkozik. Nem szeretnénk
ha kiderülne, hogy tényleg vannak vámpírok. Habár most már mindegy, mivel
sikeresen kihallgattátok a beszélgetésünket.
-Zayn ötlete volt, őt öljétek meg! -szólalt meg Louis, és
mindenki hátrált Zayn-t kivéve.
-Héééhh! Azt mondtuk együtt visszük a balhét ha kiderül!
-háborodott fel Zayn.
-Nyugi srácok! Senki nem fog meghalni ..MÉG! Na jó tényleg
nem ölünk meg titeket. De ígérjétek meg, hogy soha senkinek nem mondjátok el,
mert akkor tényleg bűnhődnötök kell! -mondta Dakota.
-Igazából nekem még mindig kicsit hihetetlen ez a dolog!
-szólalt meg Niall.
-Hihetetlen? Beforrt a sebet, és felnyomtak a falra! Mit
szeretnél még látni? -kérdezte Savannah.
-Egy pár dologra még kíváncsi lennék! -mondta Niall
kételkedve.
-Pont rólad nem gondoltam volna nem hiszed el! -szólalt meg
Haley.
-Majd én! :) -mosolygott Dakota. Ez a mosoly mindig veszélyes
volt. Ez után általában egy kisebb fajta kín következett. Ránézett Niall-re, aki
elterült a földön. Dakota még mindig nevetett.
-Asszony! Normális vagy Móni? Ez olyan érzés volt, mintha
megszültem volna egy ötös ikreket! -mondta a padlón fetrengve.
-Na jól van! Pofa be! Felállás, és irány Ladány! -tereltem ki
őket.
-Hol van az a Ladány? -kérdezte Lou. De Gloria csak mosolygott egyet és becsapta az ajtót.
Még gyakoroltunk egy kicsit, majd felöltöztünk, és elindultunk
a fellépésre.
















