Titok...

Titok...

*Dakota szemszöge*

Reggel hétkor Niall karjaiban ébredtem. Mind ez popmás dolog lett volna, ha nem egy kádban feküdtünk volna. Próbáltam nem felkelteni, és úgy kiszállni, de nem nagyon ment. Megbotlottam a lábában, és kissé ráestem szegényre. Egyből felébredt. Nem szúrt le vagy ilyesmi, hanem magához ölelt.

-Hogy aludtál gyönyörű? :D -kérdezte a csodás mosolyával.

-Egész jól, köszönöm. Te? -mondtam.

-Ha az ember egy ilyen szép lány mellett kelhet, akkor az éjszaka is jó lehetett. :) -mondta, majd megcsókolt.

-Ohh, köszönöm Niall! Viszont ha most megbocsátasz, akkor elmennék inni egy jó erős kávét, mivel ma még egy dalt kell tanulnunk. -tápászkodtam fel.

-Rendben! Megyek én is. -jött utánam.

Lementünk, Harry és Savannah már ott kávézgattak, és reggeliztek.

-Jó reggelt! :) -mondták egyszerre egy bályos mosoly kíséretében.

-Nektek is. -válaszoltunk.

Ekkor kopogtak. Savannah kinyitotta az ajtót. Demi volt az. Savannah beengedte, és oda jöttek hozzánk. Demi ahogy meglátta a srácokat, és főleg Niall-t, egyből ledöbbent, majd egy kisebb fajta féltékenység jelent meg az arcán, amit a mosolyával fedett el.

-Öö...jó reggelt! -szólalt meg.

-Szia Demi! -köszönt szinte mindenki egyszerre.

-Csak meghoztam a dalotokat! :) -mondta.

-Ohh...remek! És mit fogunk énekelni? :) -kérdezte Savannah.

-Az rajtatok múlik! Húzzatok egyet! -nyújtotta a borítékot.

-Húzhatok? :D -szólaltam meg. Mindenki bólogatott. Húztam.

-Na mi az? :) -kérdezte Harry.

-A Wings-et! :D -mondtam tök boldogan. Savannah is elkezdett ujjongani. Demi elköszönt mindenkitől és elment. Ezután megjelent Zayn és Haley is, majd Liam és Ash.

-Mi az istenért kell sikítozni? -jött ki a szobából Gloria, utána pedig Lou.

-Bocsi, csak megkaptuk a dalunkat! :D -ecseteltük. Elmondtuk, hogy mit fogunk énekelni. A fiuk egyesével elmentek lezuhanyozni, mi meg addig elkezdtük tanulgatni a dalt. Vagyis nem is tanulgatni, mivel már kívülről fújtuk, hanem inkább elosztani a versszakokat, és megjegyezni ki mikor jön be.

*Gloria szemszöge*

Már egy órája tanultuk a dalt, és kicsit lefáradtam agyilag. Úgy gondoltam elmegyek és felfrissítem magam. Elindultam a fürdő felé. Kopogtam, hogy van-e bent valaki, de nem kaptam választ, így hát bementem. A legnagyobb meglepetésemre Lou volt bent. A fülhalgató miatt persze, hogy nem hallott. Plusz még táncolt és énekelt is. Észre sem vett. Egyszer csak lecsúszott róla a törölköző. Mázlimra ekkor már kiszúrt. Gyorsan a szemem elé kaptam a kezem, de valamit így is sikerült látnom. Loui pikk-pakk vissza vette magára a törcsit. Mind a ketten vörösek lettünk. Ő a tarkóját vakargatta én pedig a földet néztem.

-Öööömmh...bocsi, hogy ilyen látványban volt részed! :D -nevetett.

-Ha most jó lány lennék, azt mondanám, hogy semmi gond. De mivel nem vagyok az, ezért azt mondom, hogy szép látvány volt! :D -nevettünk.

-Amúgy mikor jöttél be? Fel sem tűnt, hogy itt vagy! -mondta.

-Eléggé elmerültél a dalolásba! Nem rég, talán 1 perce!

-Értem...és miért jöttél? Kellene valami? -kérdezte.

-Csak meg akartam mosakodni. Kicsit leszívott ez a gyakorlás. -ecseteltem.

-Oké. Akkor én megyek is! Jah és még egyszer bocsi! :) -indult kifele.

-Vár Louis! -szóltam utána.

-Igen? Szeretnél még valamit? -nézett vissza.

-Hát...nincs kedved egy picit beszélgetni? -kérdeztem idegesen.

-De van! :) -mosolygott.

-Vagy inkább most ne! A végén még olyat teszek, amit később megbánok! -indultam kifele.

-Már nincs barátnőm! :) -szólt utánam.

-Én nem arra gondoltam! Valami másra, de nem mondhatom el. Mindegy hagyjuk, én megyek tanulom a dalt! :) -néztem vissza.

-Ohh oké! Szia! Jó tanulást! -mondta kicsit szomorkásan.

-Ne haragudj! -mentem oda, és megöleltem.

-Semmi gond, tényleg! Menj nyugodtan, majd máskor bepótoljuk!

-Rendben! Szia! -nyomtam egy puszit az arcára.

Kiléptem a folyosóra, és gondolkodtam. Én nagyon kedvelem őt, amióta először megláttam a TV-ben, és valami azt súgja neki sem vagyok közömbös. De ezt nem szabad neki elmondani. A lányok meg is ölnének, ha elmondanám neki. Igazából csak jelképesen, mivel...

-Végre Gloria! Már egy idelye várunk rád! -mondta Haley idegesen.

-Bocsi lányok, csak kicsit beszélgettem Loui-val.

-Oké, de most már gyere próbáljuk el!

-Már megint? -kérdeztem nyűgösen.

-Útóljára, hogy minden frottul menjen! -mondta Dakota.

Elpróbáltuk a dalt. A fiuk elmentek, és azt mondták, majd a fellépésen találkozunk.

-Lefeküdtem Zayn-el! -mondta Haley. Kissé ledöbbentünk ezen az infón.

-Tessék? De ugye nem...? -kezdte el Savannah, de Haley közbe vágott.

-Nem, nem szívtam ki a vérét! Ha jól tudom ötünk közül én tudom magam a legjobban tartóztani! -nézett ránk idegesen.

-Jól van na, bocsi, hogy érdeklődünk! -mondta Ash.

-Nem kéne elmondanunk nekik? -kérdeztem a földet nézve.

-Ohh persze! Már csak az kéne! "Hééh fiuk mind az öten vámpírok vagyunk, különleges képességekkel, és mindegyikünk már vagy 100 éves Savanna-t kivéve, mert őt még csak egy éve változtatta át Dakota!" Kicsit se néznének hülyének minket! -háborodott fel Ash.

-Igaza van! -válaszolt Dakota.

-Savannah te mit gondolsz? -kérdezte Haley, és mindenki rá is nézett.

-Én nem tudom...Lányok! Nehéz dolog vámpírnak lenni. Lehet, hogy butaságnak hangzik, de egyet kell értenem Gloria-val. Előbb-utóbb meg fogják tudni! Ha jól tudom nem csak én kerültem közel Harry-hez. Mégis mit gondoltatok? Hogy majd egy-két évig elvagytok a srácokkal, aztán utána csak úgy ok nélkül dobjátok őket? Nem hiszem, hogy fer dolog lenne a fiukkal szemben!

-Igazad van Savannah, de amíg nem ismerjük őket rendesen, addig egy szót se senkinek! -mondta Haley.

-Oké! Túltárgyaltuk! Most pedig térjünk vissza a dalhoz! -szólt közbe Ashley.

Eléggé ellenszenves volt. Nem nagyon értékelte az ötletünket. Meg értem. Néhány évvel ezelőtt volt Ash-nek egy barátja, Josh. Mikor megtudta, hogy mik vagyunk teljesen kiborult, és dobta Ash-t. Még a városból is elköltöztek. Ashley teljesen összetört. Imádta azt a fiut, hetekig depis volt miatta.

*Dakota szemszöge*

-Savannah! Mégis, hogy tudtad meginni azt a kávét? Undorító! -szólaltam meg.

-Az emésztésem még nem alakult át annyira, mint a tietek. Egy-egy csésze kávét még magamba tudok diktálni, ha nagyon muszáj. Igaz utána elkap a hányinger, de megy! -válaszolt.

-Azért mondjuk néha hiányzik egy nagy tányér spagetti. De ha meg kéne ennem rosszul lennék! -mondta Haley.

-Én néha azt kívánom, hogy bárcsak normális ember lennék. Most gondoljatok bele soha nem lehetnek majd gyerekeink, és nem élhetünk normális életet sem! -szólalt meg Ash kissé szomorúan.

-De bármit megtehetsz  amit csak akarsz. Hány ember mondhatja el magáról, hogy különleges képességei vannak? -próbálta felvidítani Gloria.

-Inkább élnék normális életet, mint hogy ilyen mutáns legyek! -állt fel Ash, és elment.

-Utálja ezt az életet, igaz? -kérdezte Savannah.

-Nincs oda érte. Soha sem volt. Ezért néha úgy érzem én vagyok a hibás, hisz én változtattam át! -mondta Gloria.

-Ha nem változhatod át már nem éllne! Haldoklott Gloria! Ne hibáztasd magad! -vigasztaltam.

-Már elég régóta ismerlek titeket, de még nem mondtátok el, hogy kit mikor változtattak át! -érdeklődött Savannah.

-Ash-t én változtattam át az 2. világháborúban. A németek elhurcoltak őt és lelőtték. Azt hitték kémkedett az ellenségnek. Néhány másodperccel a halála előtt haraptam meg. Teljesen kikészült attól, hogy mi lett. Majd hetek múlva rájött ennek a jó oldalára is, és bosszút áll a kivégző tisztjein. Egyesével mindegyiket megölte. -mesélte Gloria.

-Huhh, ilyesztő! -válaszolt Savannah.

-Eléggé! Engem már Ashley változtatott át. A szüleimmel épp úton voltunk, mint a legtöbbször. Eléggé pénzes család voltunk. Épp Alaszkában nyaraltunk, mikor tüdőgyulladást kaptam. Apuék befelé készültek a városba orvosért, hogy ellásson. Autóbalesetük volt és rögtön meghaltak. Ash megakarta menteni anyuékat, de rajtuk már nem tudott segíteni, így követte a szagot, és megtalált engem. Én is elég beteg voltam, haldokoltam. Ekkor Ash átváltoztatott. Megmentte az életem. -mosolyogtam.

-Ohhh, ez olyan édes! -szólalt meg Savannah.

-Engem is Gloria változtatott át. Egyik este a szokásos sétámra indultam. Az nap elég korán sötétedett. Hangokat hallottam az egyik bokorból. Egyik pillanatban még próbáltam sietni a hangok miatt, a másikban pedig már a földön feküdtem. A hátamból egy kés állt ki. Rabló támadás áldozata lettem. Már majdnem lecsukódtak a szemeim, de ekkor megláttam Gloria-t. Átváltoztatott. -ecsetelte Haley.

-Ez mind szép és jó, de nem vagyunk egyedül! -fordult a bejárati ajtó felé Savannah.

-Majd én! -szólalt meg Haley, és a gondolatával kinyitotta az ajtót. Hirtelen 5 srác esett be az előszobánkba. Niall, Harry, Zayn, Louis és Liam. Egymáson fetrengtek, és fájlalták az összes porcikájukat.

-Mennyit hallottatok? -kérdeztem.

-Mindent. De kétlem, hogy egy szó is igaz lenne belőle! -szólalt meg Zayn.

-Hogy mertetek hallgatózni? -kérdezte Haley idegesen. Ránézett a fiukra és ők felkenődtek a falra.

-Haley tedd le őket! -szólalt meg Ashley, aki a szobából jött ki.

-Ne öljetek meg minket, inkább töröld ki az emlékeimből ezt! -mondta Harry.

-Harold! Ez nem a Harry Potter, nem vagyunk varázslók! Nem tudjuk csak úgy kitörölni az emlékeiteket! -nézett rájuk Savannah.

Haley elengedte őket, és leestek a földre. Niall lehorzsolta a kezét, ami elkezdett vérezni. Savannah még nem tud annyira uralkodni magán. Megérezte a vér szagát.

-Lányok! Lányok! Gyorsan fogjátok le! -kiabáltam.

Ha nem fogjuk le, Niall már nem élne  A csajok is alig bírták visszatartani. Ötünk közül neki volt a legnagyobb ereje. Tudta, hogy helytelen amit csinál, de nem bírt magával.

-Ilyenkor mindig egy kicsit magához kell téríteni. :) -szólaltam meg mosolyogva. Imádom a képességem. Tudom szabályozni az időjárást, és az elemeket. Az ujjammal bármire képes vagyok. A poharamba volt egy kis víz. Kiemeltem belőle, és "ráuszítottam" Savanna-ra. Egyből magához tért. Hátra tűrte a haját, és megszólalt.

-Köszönöm Dakota! -ekkor már nem volt baj, vissza tudta tartani magát. Oda ment Niall-hoz, és rárakta a kezét a sebre. Niall teljesen meg volt rémülve, de hagyta magát. Savanna-nak volt a legértékesebb ereje. A gyógyítás. Ezen kívül még gondolatot is olvasott. Oda rakta a kezét Niall sebére és közbe beszélt is hozzánk.

-Haley! Zayn totálisan begerjedt arra, hogy vámpír vagy! -szólalt meg nevetve.

Fel állt Niall mellöl és oda jött hozzánk.

*Ashley szemszöge*

-Mi? Nem! Ezt meg honnan veszed? -nézett rá Savanna-ra Zayn.

-Gondolatolvasó! -válaszoltam.

-Még valamit tudnunk kéne? Egyéb szuper képességek? -kérdezte Liam felháborodottan.

-Hát ha már ilyen szépen kihallgattátok a beszélgetésünket, akkor most már elmondunk mindent. Szóval az elejét hallottátok. Savannah gonoladtot olvas, és gyógyít. Dakota tud kínozni a puszta tekintetével, és irányítja az elemeket, meg az időjárást. Gloria alakváltoztató, és teleportáló, Haley repül és a gondolatával irányitani tud tárgyat, embert állatot, bármit. Én pedig érzelmeket befolyásolok, és röntgen szemeim vannak! ^^ -meséltem.

-Akkor ki vogjátok szívni a vérünket? -kérdezte Louis.

-Nem valószínű! Mi nem emberek vérét szívjuk, hanem állatokét. -válaszolt Gloria.

-Mint az Alkonyatban? -kérdezte Harry.

-Fogjuk rá! Habár nem minden úgy van, mint a filmekben. Ma már nagyon kevés olyan vámpír van, aki emberek véréből táplálkozik. Nem szeretnénk ha kiderülne, hogy tényleg vannak vámpírok. Habár most már mindegy, mivel sikeresen kihallgattátok a beszélgetésünket.

-Zayn ötlete volt, őt öljétek meg! -szólalt meg Louis, és mindenki hátrált Zayn-t kivéve.

-Héééhh! Azt mondtuk együtt visszük a balhét ha kiderül! -háborodott fel Zayn.

-Nyugi srácok! Senki nem fog meghalni ..MÉG! Na jó tényleg nem ölünk meg titeket. De ígérjétek meg, hogy soha senkinek nem mondjátok el, mert akkor tényleg bűnhődnötök kell! -mondta Dakota.

-Igazából nekem még mindig kicsit hihetetlen ez a dolog! -szólalt meg Niall.

-Hihetetlen? Beforrt a sebet, és felnyomtak a falra! Mit szeretnél még látni? -kérdezte Savannah.

-Egy pár dologra még kíváncsi lennék! -mondta Niall kételkedve.

-Pont rólad nem gondoltam volna nem hiszed el! -szólalt meg Haley.

-Majd én! :) -mosolygott Dakota. Ez a mosoly mindig veszélyes volt. Ez után általában egy kisebb fajta kín következett. Ránézett Niall-re, aki elterült a földön. Dakota még mindig nevetett.

-Asszony! Normális vagy Móni? Ez olyan érzés volt, mintha megszültem volna egy ötös ikreket! -mondta a padlón fetrengve.

-Na jól van! Pofa be! Felállás, és irány Ladány! -tereltem ki őket.

-Hol van az a Ladány? -kérdezte Lou. De Gloria csak mosolygott egyet és becsapta az ajtót.

Még gyakoroltunk egy kicsit, majd felöltöztünk, és elindultunk a fellépésre.